Egy kollégiumi amatőr együttesből nőtte ki magát az Omega, amelynek alapító tagja volt a 77 éves korában elhunyt Benkő László. Újságmúzeumos időutazás a zseniális zenészre emlékezve… Befejező rész.
1975-ben jártunk. Az Omega révbe ért és külföldön is karriert futott be. Persze az angliai vagy éppen németországi sikerek sok irigyet hoztak itthon a zenekarnak. Így fordulhatott elő, hogy 1976-ban elterjedt, az Egyesült Államok 50 millió dollárral támogatja a Szabad Európa Rádiót, a pénzből pedig a jól értesültek szerint az Omega is kapott. Persze, hogy nem kapott.
Az újságok sokat írtak az együttesről arról a csaknem végzetes balesetről viszont nem, amely Bern és München között érte a zenekart. Egy élő rádióadásra siettek az autójukkal, ám a télies idő miatt a kocsi megcsúszott, megpördült és több, útszéli oszlopot kidöntve az árokban kötött ki. Csodával határos módon senki nem sérült meg az együttesből.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
1978-ban hiba tapsolt London, Frankfurt vagy éppen Lisszabon is az Omegának, itthon a Magyar Ifjúság című lap kritikusa darabokra szedte a Csillagok útján című új Omega-albumot. „Óriási csalódás. Sokkal, de sokkal többet vártam az Időrabló után. Ha gonoszkodni akarnék, akkor azt mondanám: ezen a lemezen az egyetlen eredeti zenei elképzelést a nyitányban hallottam. Szerzője: Ludwig von Beethoven.”
Benkő Lászlót is bántotta a kritika, azok az idők szerencsére már elmúltak, amikor az öltözködése miatt találták meg az Omegát, ám nem tudta mire vélni a merő rosszindulatot. Főleg, hogy külföldön sikert sikerre halmoztak. A külföldi koncertjeiken többször is együtt léptek fel az egykori Deep Purple tagok által létrehozott Ian Gillan Band-del és a szintén neves White Snake-kel. Az is napvilágot látott, hogy itthon 1982-ig 1,4 millió lemezt adott el az együttes, Nyugat-Európában viszont több mint kétmilliót. Jól éltek, habár élvezni nem tudták a javakat, hiszen állandóan úton voltak, mellette pedig temérdek pénzt öltek a technikába, a színpadi show-elemekbe. Egy cikkből az is kiderült, nem szórják a pénzt, a csapatból Molnár Györgynek volt akkoriban a legjobb autója, egy Volvo, a többiek Zsigulival jártak.
Fotó: Arcanum/Magyar Ifjúság
Az Omega szinte állandóan külföldön volt, 1982-ben például kisebbfajta szenzációt jelentett, hogy lesz budapesti koncertjük. A Ludas Matyi erre gúnyos cikket írt, amelyben a szerző kifejtette: „Nincs lehetetlen! Mert ha sikerült tető alá hozni az Omega-Sportcsarnok szerződést, akkor a Salt-II. fegyverkorlátozásról, sőt, az általános leszerelésről szóló megállapodás megkötése már szinte gyerekjátéknak tűnik.”
Ekkor már repedezett a szocialista rendszer – bár tegyük hozzá, az Omega kiváltságos szerepben lehetett, hiszen külföldön turnézhatott – Benkő László pedig már-már politikai nyilatkozatokat tett. 1981-ben azt mondta, az ötvenes években Magyarországon megszüntették a sztárkultuszt, pedig a fiataloknak szüksége lenne olyan emberekre, akikre felnézhetnek, 1988-ban pedig kijelentette: „negyven éve nem mondtunk igazat magunknak, egymásnak.”
Fotó: Fortepan/Erdei Katalin
Benkő Lászlónak ekkor már a második gyermeke is megszületett. Az Omega mellett szólókarrierbe kezdett, a rendszerváltás után pedig számtalan műfajban kipróbálta magát. Mélyen vallásos volt és a feleségével több mint ötven évig voltak házasok. Habár ismert ember volt, sosem viselkedett sztárként, ugyanaz a srác maradt, mint aki anno elkezdett zenélni. És talán ez volt a legnagyobb erénye. A többit sajnos tudjuk. 2017-ben támadta meg a szervezetét a gyilkos kór, májrákot diagnosztizáltak nála, ám tovább zenélt, s sokáig úgy tűnt, a sikeres kezeléseknek köszönhetően még hosszú ideig velünk lehet.
Aztán szerdán jött a drámai hír, 77 évesen örökre elaludt a billentyűs, aki a Hess András kollégium pici szobájából indulva a hazai zenei élet egyik legendájává vált.
Már most hiányzik…
Nyugodj békében, Benkő László!
