NA ÖCSI, AKKOR EZ A QUEEN LEMEZ JÓ LESZ? 29 ÉVE HALT MEG FREDDIE MERCURY

„Na Öcsi, melyiket akarod megvenni? Mutatom, választhatsz, tessék, itt egy Black Sabbath, meg egy Led Zeppelin és tessék, van Nazareth és persze Pink Floyd is. Na? Melyik a kedvenced…?”

Cúgos decemberi nap volt, az emberek fázósan szaporázták lépteiket. Mintha felgyorsult volna a város, mindenki készült a Karácsonyra, és arra, hogy talán lesz majd banán is – banán, a szerencséseknek, az ismerősöknek pult alól. De ott a Kálvin téri kapualjban mintha megállt volna az idő, a férfi tagbaszakadt, bajszos, negyven körüli, öblös hangú ember egyszer csak széthúzta a ballonkabátját. A kabát alól szerencsére lemezek kukucskáltak ki és nem más, s egy zenerajongó gyerkőc számára ez maga volt az élvezet.

„Hát… szeretem a Nazarethet meg a Zeppelint is, a rádióban legszívesebben csak rockzenét hallgatnék az idétlen szirupos slágerek helyett, de én most azt a Queen albumot szeretném… Tudja azt, amelyiken azt a bohémos számot éneklik…”

A hetvenes évek közepét írtuk, és valósággal vadászni kellett a minőségi külföldi zenére, az állami boltokban még véletlenül sem árultak ilyeneket, ehelyett az Ecseri piacon és a Kálvin téri kapualjakban bukkantak elő a Jugoszláviából hozott hanglemezek, nagyjából háromszáz forintos áron. Ez volt a karácsonyi ajándékom: a Queen gyönyörűséges muzsikája. Pedig akkoriban még csak kevesen ismerték itthon az angol együttest. A fiatalok, már akik valamilyen fondorlattal szereztek valahonnan Bravo újságot, leginkább a Sweet, Slade és a Bay City Rollers posztereit rajzszögezték ki a szobájuk falára. De a délutáni tánczenei koktélokban már egyre többször játszottak Queen számot is és a Jó ebédhez szól a nóta című, visszafogottan lelkesítő műsort követően enyhe extázist jelentett, ahogy a Queen énekese kieresztette azt a különleges hangját…

Freddie Mercury ikon volt. De ez a rövidke mondat nem is fejezi ki hűen, mit jelentett ez a Zanzibárban, Farrokh Bulsara néven született énekes. Hallgatni őt már-már földöntúli élmény volt, s a hetvenes években tulajdonképpen a futball mellett nem is nagyon volt más a zenén kívül, ami ennyire hatott volna az ifjúságra. Freddie Mercuryról keveset tudtunk, egészen pontosan semmit sem. Csak később, sok-sok évvel később lehetett olvasni vele kapcsolatban, hogy tizenhét éves koráig a mazagoni St. Mary’s High Schoolban tanult, és akkor már a zene volt a legfontosabb az életében, hiszen egy bizonyos The Hectics nevű együttesben zenélt. A St. Peter’s nevű iskolában kapta a Freddie becenevet. Aztán a család 1964-ben a zanzibári forradalom elől Angliába menekült. Angliába – a lehetőségek, és a zene hazájába.

Azt is csak jóval később írták meg a Queen énekeséről, hogy gyerekkorában rengeteg indiai zenét hallgatott, első nagy kedvence a playback énekes, Lata Mangeshkar volt, akit aztán koncerten is láthatott. De Anglia, ez a hihetetlenül izgalmas és eleven ország valósággal sokkolta az új és még újabb élményekkel az odaköltöző fiatalembert: a Beatles, és Jimmy Hendrix volt rá különösen nagy hatással. Rajtuk kívül rajongott Elvis Presley zenéjéért is, és az ő tiszteletére írta később a Crazy little thing called love-ot. És a koncerteken örömmel, lelkesen énekelte például a Jail house rockot.

Freddie Mercury az ikon. De milyen volt Freddie Mercury, az ember, aki a koncertek után levette magáról szó szerint és átvitt értelemben is a rockimázst? Már játszott a Wreckage nevű zenekarban, majd 1970-ben találkozott először a Smile nevű bandában zenélő Roger Taylorral és Brian May-el. Ők lettek a Queen. S mi lett Freddie Mercuryból? Már világsztár volt, a mikor egyszer azt mondta: „Az a látszat, mintha fölfalnám és tönkre tenném az embereket. Senki sem az igazi énemet szereti, mind a hírnévbe, a sztárba szerelmesek. Van egy kemény, férfias leplem, amit a színpadon magamra öltök, de van egy sokkal lágyabb oldalam is, amely olyan olvadékony, mint a vaj…”

A zenész, aki kiénekelt négy oktávot, s aki nagykanállal falta az életet. Legendás partikat tartott, a Living on may own című kislemez videoklipjében látható is egy ilyen fergetegparti – Freddie Mercuryval a központban. Akit kiszúrt magának, azt minden áron meg akarta szerezni. S azt mondta: „Nekem igazából sok szeretetre van szükségem, és rettenetesen elkényeztetem a szeretőimet. Szeretem boldoggá tenni őket, és örömet okoz, ha igazán drága és csodálatos drága ajándékokat adhatok nekik…”

A nyolcvanas évek elején New Yorkban és Münchenben élt, finoman szólva is kicsapongó életet. Szerette a nőket. A hetvenes évektől egy Mary Austin nevű lánnyal élt együtt, a sajtó állandóan a sarkukban járt, és csak vájkáltak, vájkáltak a magánéletében. Aztán egyre több kaland látott napvilágot – kaland férfiakkal. És 1974-ben a New Musical Express újságírójának egyszer csak azt mondta: „Meleg vagyok, mint a kályha, drágám…”

Freddie Mercury az ikon, a hedonista, partik császára. Akit a magyar közönség 1986. július 27-én a teltházas Népstadionban láthatott és hallhatott. Ott énekelte el magyarul a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt, extázisba hozva a közönséget. A feltevések szerint 1987-ben kapta el a HIV-vírust. Nem, beszélt senkinek a betegségéről, de két év múlva már látszottak rajta a különböző tünetek és már cikkeztek a megromlott egészségi állapotáról. A zenekar tagjaival 1989. május 22-én közölte: AIDS-es. Az utolsó közös munka a Queen-nel a These are the days of our lives dal videoklipje volt, lefogyva, borzalmasan lefogyva énekelt.

Majd 1991. november 23-án közleményben tudatta, hogy AIDS-betegségben szenved. A háza előtt fotósok és operatőrök gyülekeztek, a rendőrségnek kellett közbelépnie, másnap, 1991. november 24-én, vasárnap este aludt el örökre.  Napra pontosan 29 esztendeje.

Két nappal később a szülei kérésére zártkörű szertartáson búcsúztak el tőle, fekete koporsóját egyetlen szál vörös rózsa díszítette, miközben Aretha Franklin dala szólt. Elhamvasztották, ám ma sem lehet tudni, hogy hol található az urna – bár vannak, akik szerint az édesanyja őrizte. 2013-ban a londoni Kensal Green temetőben valaki talált egy francia nyelvű emléktáblát, amin a következő felirat szerepel: „Farrokh Bulsara emlékére – mindig közel leszek hozzád a szerelmemmel…”  – félig angolul és félig franciául állt ezen a bizonyos plaketten és rajta volt a születésének és a halálának is a pontos dátuma, „M” aláírással. Alighanem Mary Austin lehet a háttérben. Negyvenöt évet élt papíron, de olyan sűrűn, mintha kettőszáz-negyvenkét évet kapott volna a teremtőtől.

„Na, Öcsi, akkor ez a Queen lemez jó lesz? Viszed? Veszed?…” Vittem, vettem és megőriztem, a mai napig. S Freddie Mercury ugyanúgy énekel, mint akkor. S így lesz ez ötven, vagy száz év múlva is.

A halhatatlanság bajusszal, előreálló fogakkal is jól áll neki.