Volt egy fiú… Akinek a tragikus halálából született a Karthago együttes Requiem című dala. Sokáig szinte mindenki úgy tudta, a tömeg taposta halálra egy régmúlt koncerten. Azóta kiderült, a 16 éves várpalotai középiskolásnak 1981. február 13-án, a székesfehérvári Köfém sportcsarnokban leállt a szíve és ez okozta a halálát.
Hozzájárult a drámához, hogy a koncert előtt vagy alatt gyógyszerre ivott alkoholt. Pedig korábban eszébe sem jutott. 1981., február 13, péntek. A reggeli napilapok címoldalon hozták, hogy 36 éve szabadították fel a szovjetek Budapestet, no meg azt is, hogy megkezdődtek a magyar-bolgár politikai tárgyalások. A Fővárosi Cipőbolt téli vásárt hirdetett, de a Tisza Cipő, a Röltex és a Gelka hirdetései is ott lapultak az újságokban. Tél volt. Futó hózáporokkal, széllel, nulla fok körüli nappali hőmérséklettel.
Közben Várpalotán egy fiú már tudta, este Székesfehérvárra megy a haverokkal, ahol a Köfém csarnokban a Karthago lép fel. Az a banda, amely megmondja a tutit. És a 16 éves fiút meg is találták a rockbanda dalai. Tipikus nyolcvanas évekbeli kulcsos gyerek volt ő. A szülei három műszakban, az inotai erőműben dolgoztak, hogy legyen pénz a lakótelepi mindennapokra, a nővére pedig már megházasodott. Ahogy Hatala Csenge, Requiem című, remek oknyomozó könyvéből kiderült, a fiú imádott motorozni (egy Rigája volt) és kereste a helyét. Később egy idősebb kamaszokból álló lakótelepi bandához csapódott, akik közül többen gyógyszerrel, alkohollal és olykor ragasztóval kábították magukat. A fiú nem. Sőt, sokszor csak nézte őket és nem értette az egészet. A Karthago koncertjére is velük ment Fehérvárra.
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás
Hogy ott mi történt pontosan, talán sosem tudjuk meg. Évekkel később a koncerten dolgozó technikus az mondta, kaotikus állapotok uralkodtak a Köfém-csarnokban. Nem láttak biztonsági embereket, a tömeg pedig csak özönlött. Szerinte háromszor annyian voltak a csarnokban, mint amennyi hely volt hivatalosan. A koncert aztán véget ért. A technikus úgy emlékezett, már pakoltak, amikor látott egy fiatalt a földön, aki „nagyon feküdt.” Szerinte elsőre ez nem volt meglepetés, mert akkoriban a koncertek után mindig maradtak a színpad előtt fekvő részeg gyerekek. Ő viszont „nagyon feküdt.”
A szülőknek a rendőrség annyit mondott, szívleállás vagy alkoholmérgezés volt a halál oka. Van aki szerint a fiú egy Parkán nevű, a Parkinson-kor kezelésére használt gyógyszerből kapott több pirulát a társaságától, bevette, majd ráivott. Pedig korábban sosem tette. Rosszul lett, ám a dübörgő koncert közben senkinek sem tűnt fel, sőt, utána is csak akkor, amikor már nagy baj volt. Szigeti Ferenc, a Karthago frontembere is látta a földön fekvő kamaszt, akit aztán elvitt a mentő. Másnap felhívta a székesfehérvári kórházat ahol az állapota iránt érdeklődött, ott viszont csak annyit válaszoltak, még előző este, a mentőben leállt a szíve. Örökre…
Fotó: Fortepan/Gábor Viktor
Szigeti ezek után írta meg a Requiem című dalt, amely bár teljes mértékben elütött a Karthago stílusától, mégis az egyik legnépszerűbb számuk lett. A fiú haláláról sokáig nem írtak az újságok, a Szabad Földben viszont már az jelent meg később, hogy agyontaposták a koncert közben. És ez az ami a Karthago szerint nem igaz és a szemtanúk is azt mondták, nem láttak rajta külsérelmi nyomokat.
Volt egy fiú… Tizenhat éves volt. Kamasz, aki kereste a helyét és hibázott. De ha nem egy koncerten, több ezres, fullasztó tömegben lett volna rosszul, még ma is élhetne. Így viszont, mire a másnapi újságok megjelentek, már nem élt. Magával vitte a csalódásait, az álmait és minden reményét…
Ugye, eljössz még?
