Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

Egyedi volt, mély, egyenes és őszinte, mindezt pedig a tanyasi világból hozta az életbe és a színpadra. Következzék a fájdalmasan korán elhunyt sármos színész, Kozák András élete, aki 14 éves korában látott először villanykörtét.

A II. világháború alatt, 1943 februárjában született a Tisza menti tanyavilágban. A hivatalos iratokban Vencsellő szerepel szülőhelyének, a valóságban a Rózsás-tanyán látta meg a napvilágot. Mint később, már ismert színészként elmesélte, az ősei évszázadok óta parasztok vagy cselédek voltak, így ő is a földben gondolkozott. A tanyán nőtt fel, villanykörtét például 14 éves korában látott először. Mégsem érezte rosszul magát, sőt, felnőttként élete legszebb időszakának tartotta, amikor az általános iskola után, délutánonként a szomszéd tanyák gyerekeivel, a varjúlaposiak és a Pap-tanyaiak ellen rúgták a rongylabdát, igazi focilabdára ugyanis a környéken senkinek sem volt pénze.

Kozák András a Tízezer nap című filmben. A kép 1967-ben készült.
Fotó: Fortepan/Magyar Hírek folyóirat

Már felnőttként mesélte azt is, hogy Budapesten, a főiskola alatt a Ferencvárosnak drukkolt, olyannyira, hogy sűrűn kiment megnézni a zöld-fehéreket, főleg Albert Flórián és Varga Zoltán miatt. Jól focizott, gyors volt, ám a színészválogatottban csak egyszer szerepelt, igaz akkor két gólt lőtt. Többé nem ment, mert úgy érezte, a Színész-Újságíró rangadók (SZÚR) nem a labdarúgásról szóltak, ő pedig nem csak a színészetet, a focit is véresen komolyan vette. Meg az egész életet.

Heten voltak testvérek és a szüleik mindent megtettek, hogy kenyérhez juttassák a gyerekeket. Később aztán Nyíregyházára került gimnáziumba, ez időtájt látott először színházi előadást, amely megbabonázta. Ennek ellenére még ekkor sem merült fel benne a színészet, építészmérnök szeretett volna lenni, ám az egyik testvére biztatására mégiscsak beadta a jelentkezését a színművészeti főiskolára. Azonnal felvették. Mert látták, hogy intellektuális, s magával hozta a tanyavilágból a tisztaságot, mellette pedig igazi őstehetség. Aztán egy sorsfordító találkozás következett. Még a főiskolára járt, amikor az egyik gyakorlati órára benézett Jancsó Miklós, a híres rendező. Ült, figyelt, hazament, majd másnap üzent a fiatal Kozák Andrásnak, aki számtalan Jancsó-filmnek lett a főszereplője és az egész ország megismerte a nevét.

Nagy Attila (balra), Drahota Andrea és Kozák András. A fotó 1969-es.
Fotó: Fortepan/Gábor Viktor

A főiskola alatt, pontosabban a Sodrásban című film forgatásakor lett szerelmes a szép főiskolás színésznő-jelöltbe, Drahota Andreába. A vízi balesetről szóló film amúgy komoly lelki tusa elé állította Kozák Andrást, hiszen néhány héttel a forgatás előtt a való életben majdnem a Tiszába fulladt, órákig feküdt eszméletlenül, miután kihúzták a vízből, a forgatás alatt pedig ismét be kellett merészkednie a folyóba. Még a főiskola ideje alatt megházasodtak Drahota Andreával, majd nem sokkal később megszületett a kislányuk, Ágnes. Ekkor már Szolnokon dolgozott a színészházaspár. Elhalmozták őket filmszerepekkel is, Drahota például ott lehetett a legendás kelet-német indiános filmben, a Vadölőben, ahol Gojko Mitic partnere volt.

Később a házaspár a Thália Színházhoz szerződött és évtizedeken át hűségesek voltak a teátrumhoz. Kozák András rengeteget játszott, nem egy olyan esztendő akadt, amikor több mint 250 este lépett színpadra. A közönség imádta, az újságírók viszont tartottak tőle, mert nem szeretett nyilatkozni. A szerepformálásról örömmel beszélt, a magánéletéről viszont annál kevesebbet. Nem bratyizott, vicceket sem mesélt társaságban, ellenben a komoly, értelmes beszélgetésekre mindig vevő volt.

A házaspárnak Ágnes után született egy fiúk is, Dénes. Ágnes színművészetit végzett, aztán elismert újságíró lett belőle és a felesége annak a Madaras Józsefnek, akivel Kozák számtalanszor szerepelt a Jancsó-filmekben. Dénes viszont az informatikát választotta hivatásul.

Avar István és Kozák András 1975-ben.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

A rendszerváltás után, 1991-ben Kozák András nagy törésként élte meg, hogy a Tháliából elüldözték Kazimir Károlyt, a legendás rendezőt, s ő sem maradt, a feleségével együtt ismét Szolnokra szerződtek, majd a Nemzeti Színházhoz. A politikai azonban itt is belerontott az életükbe, miután elvették a Nemzeti Színház nevét, ott sem maradt, hanem Székesfehérvárra szerződött, ahol rendezett is. Nem tetszett neki az sem, hogy a kilencvenes években a tévékben megjelentek a szappanoperák és a bárgyú show-műsorok. „Mintha tilos volna értéket, tehetséget bemutatni. Az egészet a pénz mozgatja. A fiatal színészek kénytelenek rangon aluli feladatokat vállalni. De én látom a szemükben a szégyent!” – mondta a jelenséggel kapcsolatban. Arra is kitért, hogy ő addig szerepelt a Kisváros című sorozatban még a kilencvenes években, ameddig belátta, hogy egyre csak silányul, akkor kiszállt belőle.

Aztán megbetegedett. A családtagok, a barátok tudták, hogy nagy a baj. Hosszú ideig küzdött, harcolt a betegséggel, ám 2005-ben, a 62. születésnapja után egy nappal örökre elaludt az egyik leghitelesebb magyar színész (az özvegye, Drahota Andrea ma is köztünk van, 81 esztendős), aki ha csöndben volt a színpadon, a csöndjeivel is többet adott, mint sokan a percekig tartó monológokkal…

Nyugodj békében, Kozák András!

Előző cikkAZ ISKOLAKEZDÉS MARGÓJÁRA: CSAK EGY NAPRA ÚJRA GYEREK LEHETNÉK
Következő cikkTRAGÉDIÁK SORÁT KELLETT ÁTÉLNIE: MA 58 ESZTENDŐS A SÁRMOS KEANU REEVES