Gyűlölte a szerencsejátékokat és bár elsőrangú komikus volt, Latabár Kálmánt a bohémság jellemezte a legkevésbé. Sokszor már-már erkölcscsőszként viselkedett.
A lánya, Katalin mesélte utóbb, hogy már gyűrűs menyasszony volt, ám a színész este 11 órakor szépen hazaküldte a vőlegényét, szó sem lehetett róla, hogy az esküvő előtt együtt töltsék az éjszakát a szülők lakásában. Ilyen volt ő, Latabár Kálmán, akinél kevés humánusabb embert hordott a jó öreg földgolyó. 1902-ben látta meg a napvilágot Kecskeméten. Egy év és két nap elteltével pedig megszületett az öccse, Latabár Árpád. Színészdinasztiába csöppentek, már a dédapjuk is ezt a mesterséget űzte. Az apjuk is, ő viszont hamar elhagyta az édesanyjukat, aki egyedül nevelte fel a gyerekeket. Komoly törést okozott mindez a kicsikben, talán itt keresendő, hogy Latabár Kálmán később mindenre nemet mondott, ami a bohém emberek sajátja.
Fotó: Fortepan
A testvérpár hamar a színészet és a táncparkett felé sodródott, s nem túlzás azt állítani, Kálmán és Árpád táncos duója a világhírig jutott volna, ha jobban támogatják őket vagy ők jobban akarják. 1927-ben Európában és Afrikában turnéztak páratlan sikerrel, a kor ünnepelt színházi rendezője, az osztrák Max Reinhardt – aki számtalan tehetséget juttatott csúcsra – a vén kontinens legtehetségesebb párosának tartotta a két Latabárt. Aztán a világhírből nem lett semmi. Árpád egyedül még megpróbálkozott a külföldi karrierrel, ám Latabár Kálmán 1936-tól a hazai filmipar üdvöskéje lett. Az sem mellékes, hogy egy évre rá megházasodott. Egy színházi előadáson szúrta ki magának az első sorban kacagó fiatal lányt. A függöny legördült, ő pedig magánnyomozásba kezdett. Megtalálta és halálosan beleszeretett. 1937-ben, mikor Erzsébetvárosban megházasodtak, Latabár Kálmán 35 éves volt, az első sorban kacagó lány, Walter Kató pedig 17…
Fotó: Fortepan/Bojár Sándor
Az akkor már ünnepelt komikus házassága komoly eseménynek számított Budapesten, Latabár pedig azt is elintézte, hogy a házassági ceremónián ne csak az édesanyja, hanem az őt elhagyó apja is ott legyen. A mindentudók szerint azt mondta neki, élete végéig támogatja anyagilag, ha az esküvőjén végig ott lesz az édesanyja mellett. A színpadon és a magánéletben is maximalizmusra törekedett. Minden mozdulatát előre megtervezte, elpróbálta, és minden alkalmat megragadott, hogy tesztelje, tetszik e az embereknek. A közönség szeretetéből táplálkozott.
A II. világháború alatt a nyilasok hatalomra jutása után nem léphetett színpadra a származása miatt, ám végül megúszta a vészkorszakot. A cukorbetegsége viszont ekkor alakult ki, amely később a halálához vezetett. Latabár Kálmán élete végéig kitartott a felesége mellett és arra is nagyon vigyázott, hogy jó apja legyen a kislányának és kisfiának. A nevettetés éltette, a politika nem érdekelte és amennyire lehetett távol tartotta magától. Így fordulhatott elő, hogy a Horthy-rendszerben és a Rákosi-érában is felszínen maradt. Persze legfőképpen azért, mert a népszerűsége pajzsként védte a rosszakarókkal és irigyekkel szemben. Kerülte a csillogást, bár megtehette volna, nem élt fényűző életet, arra viszont sok pénze elment, hogy másokat titokban támogasson. A lánya Katalin is csak később tudta meg (lásd még a Hetek cikkét Latabárról), hogy rendszeresen idős, nélkülöző színészeknek küldött pénzt ellenben nem várt még köszönetet sem érte.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán
A II. világháború alatt kialakult cukorbetegsége az idők folyamán aztán komoly egészségügyi gondokat okozott. A nagy nevettető, a humánus ember végül 53 esztendeje, 67 éves korában hunyt el egy budapesti kórházban.
Nyugodj békében, Latabár Kálmán!
